Élőkövek

Az élőkövek alkotják korallszirtes akvarisztika alapját, mivel igy az élő korallszirt egy kis darabját telepitjük be. A dekorációs és tartószerkezet feladata mellet ellátja a biologiai szűrés feladatát is az elöbbi fejezetben leirtak alapján. Körülbelül 15-20kg-ot számoljunk 100 literenként de ezt befolyásolja a kövek minösége is, ha van rá modunk akkor részesitsük elönyben a nagyobb és porozus szerkezetûeket a lapos és tömör darabokkal szemben.

Az élõkõ tulajdonképpen nem más mint az idõksorán elpusztult és összepréselödött korallvázak és egyébb elpusztult elõlények tömege összekeveredve az egyébb lerakódásokkal. Az élõkövek mindenféle organizmusokat tartalmaznak, így mikroszkópikusokat (baktériumok) makroszkópikusokat (mészalgák, férgek, kagylók, rákok, szivacsok stb.), ezek összessége alkotja az induláshoz szükséges biologiai sokrétûséget. Biztosítanunk kell a kövek közötti jelentõs vízáramlást is. Az is megoldás lehet, hogy a kövek egy tartószerkezeten vannak (pl. mûagyag csõváz) ami nagyban elõsegíti a víz áramlását körülötte és megkönnyíti a rendszeres szennyezõdés eltávolítást. Az élõkövekkel nem csak hasznos élõvilágot vihetünk be hanem károsat is. Igy emlitsük meg a tûzférget ami ha egy nagyobb testû fajta -ceruza vastagságú- nagy károkat tehet a hal és korall állományban, de szerencsére ez ritka inkább a kisebb méretüekkel találkozunk az akváriumba és ezek a undoritó külsõ ellenére hasznosak mivel aktivan résztvesznek a hordalékok eltakaritásában.
Az igy bevitt élõvilág meghatározó tényezõje a késöbbi sikernek, éppen ezért ezt mindenáron meg kell óvni , úgy is hogy szállitási idõt a minimálisra csökkentjük és ügyelünk a hömérsékletre is. Az akváriumba töténõ behelyezéskor óvatosan járjunk el mivel a vizenkivül eltöltött idõszak alatt óhatatlanul elpusztult élõlények bomlani kezdenek ez nitrit képzõdéshez vezet ami felborithatja a már üzemelõ akvárium biologiai egyensúlyát. Ebbõl kiindulva ajánlatos az összes kõmennyiséget egyszerre behelyezni, de ha mégis a késöbbiek folyamán hozzáadnánk még, akkor ezt elosztva több alkalommal és csak kis mennyiségben tegyük. Rögtön az akváriumba helyezés után biztositanunk kell az ideális körülményeket az élõkövekben lakó élõvilágnak tehát a megfelelõ világitást, viz mozgatást és a lehabozó mûködését.

Világitás

A világitás elsödleges célja hogy energiát szálitson fotószintézishez. Ez kritikus értékû lehet mivel az egyes korall fajtáknak ez biztositja a táplálék 95%-t. A korallok fényigényessége különbözõ lehet , ezért a betelepitéskor erre figyelemmel kell lennünk. Általában az a szabály hogy minnél fényigényesebb a korall annál magasabra tesszük az akváriumba, de az hiba lenne hogy egy ujjonnan várárolt példányt rögtön a felszin közelébe a HQI alá tennénk mondván hogy eleget szenvedett a kereskedõnél, inkább elöször lejjebb és csak fokozatosan feljebb tegyük hogy a korallnak legyen ideje kifejleszteni a védöpigmentet. A napjainkban rendelkezésünkre álló modern technologiából alkalmazhatjuk a HQI lámpát és T5 fénycsöveket. Itt jegyzem meg, hogy mindakettönek megvannak a hivei és ellenzõi én a magam részérõl a kombinált megoldást tartom jónak mivel a szin sprectumban a kettõ egymást kiégésziti és ez kedvezõen hat a korallok fejlõdésére.

Ezt figyelembe vévé jónak mondhatjuk a T5-es kék (actinic) fénycsövek 12 óras és a HQI lámpák 10 órás üzemét, ami kezdõdik és végzõdik a T5-es fénycsõvel ezálltal megoldjuk a fokozatos világitást is. A trópusokon délben amikor is legerösebben süt a nap akkor ez 110 000 lux ez körulbelül 1200w/m2, ha napi átlagot vesszük beszámitva még a felhösödést is akkor ez kb 600w/m2 nek felel meg 12 órás megvilágitással számolva, igy a természetes körülményeket utánozzuk. A gyakorlatban 1w-ot számítunk 1 literhez amit 10-12 órán keresztûl kell biztosítanunk.

A korallszirtes akváriumokban olyan lámpa kombinációkat keresünk, ami megfelel a 1-10m-es vizmélységnek ahol a kék fény dominál. Az általunk tartott korallok elsõsorban ebben a részben élnek.

Vizáramlás

A tengervíz dinamikus mozgását utánozva elősegítjük a levegőben található oxigén bejutását a vízbe, a hőmérséklet különbségek kiegyenlítését, a vízben és vízszínen lévő szennyeződések eloszlatását, oxigént és élelmet szállít az akvárium élőlényeinek, eltávolítja a korallokon termelödő nyálkás réteget és nem utolsó sorban homogénezetté válik a víz minősége. A jó vízfelszíni keringtetés mentesít a levegöztető pumpa használatától. A különböző keringtetési típusok kialakításánál figyelembe kell vennünk az egyes korallok igényeit. A betelepitett pumpáknak a teljesitménye legyen arányos a létehozandó biotoppal, ezért számoljunk 10-40 szeres vizmozgatással az akvárium térfogatához képest. Több kisebb pumpával jobb eredményt érhetünk el, de ez viszont az esztétika rovására megy. Ha van módunk rá, akkor alkalmazzunk elektronikus vezérlést, ami a beállitástól függően megforditja a viz áramlását igy utánozza a természetes viszonyokat és egyuttal megakadályozza az szennyeződés lerakódását.
A keringtető szivattyukat a felszin közelébe telepitjük, ezálltal elősegitjük a gázcserét és a felszini filmréteg feloszlatását. A jól telepitett pumpák a vizet körkörösen mozgatják a kövek körül. A legjobb megoldás ha a pumpát a szembenlévő üveg egyharmadrészére irányitjuk igy megtartva a vizmozgást nem sebezzük meg a korallokat a vizsugárral. A másik lehetőség az lehet ha rendelkezünk erős keringtető pumpával (min. 4000l) hogy alulra telepitve és a kifolyást felfelé irányitva egy áramlást hozunk létre. Az egymással szembe forditott pumpák különbözö örvényeket hoznak létre ami nagyon hasznos, viszont ezálltal a hydrodinamikai hatásfok jelentősen lecsökken, ez azért is megemlitendő mivel minden pumpa hőt is termel ezért emeli az akvárium hőmérsékletét, ami a nyári időszakban kritikus lehet.
Hatásos megoldás a pulzáló tipusú pumpák alkalmazása (pl TUNZE) ami megpróbálja utánozni a tengerhullámzást.

A megoldás lényege, hogy elektronikusan szabályozva a teljesitményt 30 és 100% között ez a felszinen hullámokat generál, ezt aszinkron alcsonyfeszütségű motorokkal oldják meg. Egyes pumpák levegő beszivó csővel vannak ellátva ennek alkalmazását nem ajánlom, egyrészt csökkenti a pumpa hatásfokát másrész a keletkezett micró buborék látványa nem lenyűgöző. A beszivónyilást mindenféleképpen védeni kell a vele szállitott védővel, de ha nincs akkor nekünk kell barkácsolni egyet. Minden pumpát idönként tisztitani kell. Ennek biztonságos és hatásos módja az étel ecetben történő beáztatása legalább egy órára és ezutáni hidegvizes öblitése. Ha az áztatás hosszabb ideig tart akkor még jobb is .

Fehérje lehabozó

A fehérje lehabozó készüléknek a főfeladata, hogy kivonja a vízből a különböző organikus szennyező molekulákat mielőtt azok még bomlásnak indulnának, de emellett Kisebb mértékben a foszfátot,nitrátot, nehézfémeket stb is kivonhatja. A jó oldala mellett van egy kevésbé hasznos akciója is mégpedig hogy kiveszi a vizből planktonokat, és nyomelemeket tehát ezek pótlásáról gondoskodnunk kell. A méretezésénél figyelembe vesszük a kezelendő vizmennyiséget. Ne féljünk attol hogy túlméretezzük a készüléket mivel a gyári adatokat -némely esetben- úgy kell értelmezni hogy a készülék egy szürőlánc tagja nem pedig az elsödleges szűrés. A készülék megfelelő méretezésének elhanyagolása elöbb-utobb az akvárium lepusztulásához vezet. Müködése során a szürésen kivül oxigénnal dúsitja a vizet. A legjobb megoldásnak látszik ha a lefolyó viz közvetlenül belefolyik, de ennek kettő hátránya van, hogy nehéz kialakitani a megfelelő viz bejutást mivel a lefolyó és feldolgozandó vizmennyiség nem ugyanaz. A másik probléma hogy igy zajosabb a vizáramlás. Bármilyen is a technikai tartály kialakitása a fehérje lehabozó a legelső szürés legyen a viz utjában. Hagyományosan az alsó technikai tartályba helyezzük el igy helyet takaritunk meg az akváriumban. Áz egyedüli mechanikai szűrés amit betehetünk az a lefolyócsőnél található (a fehérje lehabozó előtt) kis műanyag tál amibe helyzünk egy maréknyi perlon vattát, egyrészt így csökkentjük a lezuhanó víz zaját, másrészröl felfogjuk a nagyobb méretű szennyeződéseket. Ha ez a perlon vatta a felnyomó pumpa elött van akkor talán ez még jobb megoldás, de mindenképpen a harmadik nap cseréljük ki (egyszer kimoshatjuk hideg vízben) így megakadályozzuk a nitrátképző baktériumok megtelepedését, mivel ezek nem kívánatosak ennél a rendszernél. Még megemlitem a perlon vattával kapcsolatban hogy minden új használat elött hideg vizben alaposan ki kell öbliteni még akkor is ha tisztának látszik. A fehérje lehabozó felső részét levéve az összegyült szennyeződest rendszeresen üritjük és ezután hidegvizben kimossuk vegyszer használata nélkül. A jó műkodés biztos jele ha ezt minimum hetente kell csinálni és a szennyezett viz szine sötét de nem fekete tea szinű. Ide is vonatkozik az áramoltatás felyzetben leirt karbantartási tanács a szivattyúra és a készülékre nézve. Én általában ezt kettő havonta végzem el összekötve az alsó technikai tartály tisztitásával és vizcserével.

Aljzat

A vélemények megoszlanak a hasznosságáról és alkalmazhatóságáról a berlini típusú akváriumban. Van aki úgy gondolja hogy a betett aljzat csapdába ejti a szennyeződést és ezáltal rontja a víz minőségét éppen ezért nincs is aljzat, így könnyebben eltávolítható a lerakódott üledék, és igen erős vízáramlást lehet alkalmazni anélkül hogy felkevernénk a korall zúzalékot, ezt az angol szakirodalomban bare bottom néven ismerik. Mások ellenkezőleg nagyon is hasznosnak tartják ,-én is ezen a véleményen vagyok- mivel ha kellő vastagságú (min 3cm) akkor az ott kialakuló oxigén szegény réteg hozzájárul az élőkövek nitrát lebontó munkájához (nitrogén ciklus ). Ezenkívül élőhelyet biztosit a különböző apró élőlényegnek , férgek, rákok stb. ami megnöveli az akvárium élővilágat. Hasznossága mellett szól még az is hogy a pH érték csökkenésekor lassan oldódik így megnöveli a víz kalcium értékét, a fényt visszaverve növeli a lámpák hatásfokát. Vásárláskor nagyon ügyeljünk a minőségre , mivel a tisztasága mellett még, nem tartalmazhat foszfátot és szilikátot sem , Egy jó választás a 2 és 5mm szemcsenagyságú és ha van rá lehetőségünk akkor válasszuk az aragonite fajtát.

Az akváriumba a tengerparton összegyűjtött homok alkalmatlan. Egy-két hetente üveg vagy műanyag pálcával esetleg motoros szűrővel mozgassuk át a talajt így megakadályozzuk az üledék összegyűlését ami rothadáshoz vezethet. Ezt kiegészíthetjük az édesvízi akvarisztikából jólismert üledék eltávolító készülékek alkalmazásával, de ekkor a leszívott vizet nem lehet felhasználni tehát ezt pótolni kell.

Még betelepíthetünk karbantartó állatokat ekképpen az aljzat mindig fehér színű marad. Említsük meg az “élő”aljzatot amit főleg a tengerentúlon forgalmaznak. Én ezt nem találom gyakorlatban használhatónak, mivel a műanyag zacskóba zárt , oxigén hiánynak , és mechanikus nyomásnak kitett állatok a hosszú utazás alatt elpusztulnak, inkább próbáljunk egy közelben lakó akvaristával cserélni egy kis mennyiségű aljzatot.

Technikai tartály

Alkalmazása a berlini típusú szűrésnél nem kötelező de nagyon ajánlatos. Itt helyezzük el a technikai berendezések nagy részét eképpen helyet takarítunk meg az akváriumban. Megnöveli a vízmennyiséget így az egész rendszer stabilitását. Az akváriumban kialakított túlfolyó a vízfelszínről a vízzel együtt leszedi a zsíros filmréteget ez lefolyik a technikai tartályba, ahol először a fehérje lehabozót tartalmazó rekeszbe áramlik itt a szennyeződések egy része kivonódik, majd a ezt követő rekeszekben leülepszik, és az utolsó elválasztott részben a felnyomó pumpa által vissza kerül az akváriumba. Ennek a hatásfoka nagyban függ a kialakítástól és a víz áramlási sebességétől. Úgy kell méretezni hogy áramszünet esetén az akváriumból lefolyó vizet betudja fogadni. Ha a szivattyút szárazon telepítjük akkor nyáron nyerhetünk néhány tized fokot, mivel kevésbé melegíti az akvárium vizét, viszont zajosabb lesz a működése. Az alsó technikai tartály kialakításával jelentősen megkönnyebbül a szennyeződés eltávolítása, és biztonságosabbá válik a különböző adalékok bejuttatása. Ide még betehetünk élőköveket így növeljük a biológiai szűrés hatásfokát. Itt célszerű kialakítani az ozmóz víz tartályt is.

Ezen a képen látható az akváriumom térbeli képe, ahol megfigyelhető az elválasztott túlfolyó rész , ami körbe fésüs szűrővel van ellátva. ( a képen nem látható)

Ez a háromdimenziós kép pedig az egyik technikai tartályomat mutatja, a bal oldalon van betéve a lehabozó. A jobboldali száraz részbe pedig a visszanyomó pumpát telepitettem. Karikák a megfúrt lyukakat mutatják.

Biztonsági előírások

Az tengeri akvárium tápáramkörének lényeges része biztonsági 30mA-os hibaáram kapcsoló ami megszakítja az áramkört 0,1 másodperc alatt amennyiben valamelyik készüléknél szigetelési hiba jelentkezne, ez által megvéd az áramütés veszélyétől. Ehhez azonban minden munkálatok megkezdése előtt az akváriumot a földre kell csatlakoztatni. Ezt a legegyszerűbben úgy oldjuk meg hogy nem rozsdásodó fém darabot (inox , titán de sohasem réz ) a vízbe lógatunk miután azt előzőleg összekötöttük egy potenciálisan földelésre kötött hálózattal pl. fűtési radiátor , vizcső. Minden készüléknek amit a vízalá merítünk IP 67 –es védettséggel kell rendelkeznie és ami általában rá is van írva, ez garantálja a feszültség alatti részek vízmentességet. Az akvárium üzemeltetéséhez használt lámpák , pumpák, stb. teljesítményét adjuk össze így megkapjuk az áramszükségletet , ez nem lépheti túl az adott áramkörre megadott értéket, de még jobb ha nem is közelíti meg. Ennek pontos kiszámolását jobb ha rábízzuk egy villanyszerelőre így megkímélhetjük magunkat egy kellemetlen meglepetéstől.

tibs