Kálcium

A korallok mészvázuk építéséhez nagy mennyiséget használnak fel belőle. Ez a mészvázuk alapanyaga. Az akváriumban lehetőleg ne süllyedjen 400 mg/l alá a mésztartalom. A természetes tengervízben 450 mg/l körül van a kálcium szint. Ez azonban teljes, 1,025 körüli sűrűségű tengervízben található, aminél az akváriumunk rendszerint hígabb. Így a 450mg/l-es kálcium szint a többi ásványi anyaghoz mérten nagyobb arányt jelent. Ez nem okoz problémát, a kálciumot túladagolni nem lehet. Az egyetlen veszély hogy az utánpótláshoz használt oldat pH-ja magas, így az akvárium vizének pH-ját is nagy mértékben megemelhetjük a vigyázatlan adagolással. Pótlása többféle módszerrel megoldható. Leggyakrabban meszes víz adagolását alkalmazzák. Az akvarisztikai boltokban kapható meszes víznél sokkal olcsóbb a házilag készített oldat alkalmazása. Ehhez kálcium-hidroxidot vagy kálcium-oxidot kell vízben feloldani. Némelyik patikában, díszhalas szaküzletben vagy laboratóriumokat ellátó boltokban kaphatók. Az égetett mész elméletileg kálcium-oxid, de egyéb szennyeződéseket is tartalmazhat. Használata általában nem javasolható. Ugyanez igaz az oltott mészre és a mészhidrátra is, mindkettő kálcium-hidroxid de a mi céljainkhoz túlságosan szennyezettek. A meszes víz előállítására sokféle recept létezik. Mindegyik használható, ami azt jelzi hogy nem kell nagy precizitásra törekedni. Egyszerűen tegyünk tisztított (ioncserélt, ozmózissal szűrt stb.) vízbe literenként kb. egy kávéskanálnyi kálcium-oxid vagy kálcium-hidroxid port, és alaposan keverjük meg. Tejszerű folyadékot kapunk, ami néhány óra alatt leülepszik. A felül maradó, kristálytiszta vizet óvatosan öntsük le, ezt kell az akváriumba adagolni. Az edény alján maradó mészre önthetünk újabb adag vizet mindaddig, amíg a keletkezett oldat pH-ja 12 körül van. Ha ennél kevesebb, akkor öntsük ki és készítsünk friss keveréket. Az oldat elkészítéséhez édesvizet használjunk, sós vízből pelyhes csapadék fog képződni ami hóeséshez hasonlít és sok értékes anyagot eltávolít a vízből. Az elkészített tiszta törzsoldat pH-ja 12-13 körül lesz. Ezt az oldatot öntsük óvatosan az akváriumba, amíg a pH el nem éri a 8.5 körüli értéket. Akár több liternyi törzsoldatot is beönthetünk egyszerre egy 200-300 literes akváriumba ha nem hirtelen öntjük be hanem néhány óra alatt lassan csepegtetjük szén-dioxid adagolással kiegészítve. Ha nagy a kálcium-fogyasztása az akváriumnak akkor az elpárolgott víz pótlását végezhetjük a kálcium oldattal is. Ilyen eset csak nagyon sok gyorsan fejlődő apró polipú kőkorall tartásakor fordul elő. Erőteljesen növekvő kőkorall állomány mellett az elpárolgott víz pótlásához szükséges mennyiségű törzsoldat is kevés lehet, ebben az esetben kálciumreaktort kell üzembe állítani. Meszes víz adagolásakor problémát jelenthet ha nincs elegendő szén-dioxid az akváriumban. Ugyanis ha megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre akkor kálcium-bikarbonát keletkezik ami a karbonátkeménységet növeli. Közben viszont elhasználja a szén-dioxidot és ezzel emeli a pH-t. Ha nincs elegendő szén-dioxid akkor kálcium-karbonát vagyis mészkő képződik ami vízben oldhatatlan és kicsapódik az aljzatra. Ugyanez fog történni ha a pH túl magasra emelkedett, ekkor is kicsapódik a kálcium a vízből. Sokat segít egy széndioxid adagoló szerkezet ami megoldja ezt a problémát. Ennek hiányában csak reggel juttassuk az akváriumba a meszes vizet, amikor a kémhatás a legalacsonyabb, és egyszerre csak keveset. Eleinte mérjük a pH-t hogy ne lépjük túl a 8.5-öt. Amint kialakul hogy mekkora mennyiséget bír el egyszerre az akvárium a mérést elhagyhatjuk. Sokan raknak egy kevés ecetet, szódavizet vagy más gyenge savat a vízhez, mivel így a feloldott mészből nagyobb arányban képződnek a keménységet növelő bikarbonát ionok. Ha az akvárium aljzatául aragonitot vagy dolomitot használunk akkor onnan is jelentős mennyiség oldódik ki a talajban létrejövő enyhén savas pH hatására. Ezt a savasságot az aljzatban élő állatok által termelt szén-dioxid okozza. Az ilyen módon felszabaduló kálcium elegendő az átlagos akváriumokban elfogyasztott mennyiség pótlására. Finom szemcséjű aljzat alkalmazásakor sokak szerint fennáll annak a veszélye, hogy az aljzat felső rétege összecementálódik a vízből kicsapódó kálcium hatására. Ennek elkerülésére nem javasolják a kálcium nagy mennyiségben való adagolását. A cementálódás elkerülhető a talaj rendszeres mozgatásával, akár az akvarista akár megfelelő élőlények által. Kálcium adagolására kiválóan alkalmas a kálcium-reaktor. Használatával automatizálható a kálcium bejuttatása és a pH is stabilabbá válik. Mivel itt nagy mennyiségű szén-dioxid áll rendelkezésre a kálcium-karbonát kicsapódásának veszélye nem áll fenn. A keménység beállítására szolgáló pufferkészítmények is növelik a víz mésztartalmát, így ha ilyeneket alkalmazunk akkor külön mészpótlásra általában nincs szükség. Ha gyorsan kell nagyobb mennyiségű kálciumot bejuttatni a vízbe akkor kálcium-klorid oldat használata javasolható. Ez jól oldódik vízben miközben nem emeli a pH-t. A szükséges mennyiség kiszámítása nem bonyolult, 1 gramm 100 liter vízhez adagolva 10 mg/l kálcium szint-növekedést okoz. Egyetlen hátránya hogy kloridionokat is bejuttatunk a vízbe, így a meglévő természetes nátrium-klór arány eltolódik. Közvetlen problémát nem okozunk ezzel, de a rendszeres kálcium-klorid adagolást lehetőleg kerülni kell. Szódabikarbóna egyidejű adagolásával a nátrium-klór arány egyensúlyban marad, erről a módszerről a vízkeménység tárgyalásánál volt szó. Az akváriumban a keménység, a pH és a mésztartalom szoros összefüggésben áll egymással. Leginkább a keménység és a mésztartalom szabályozható, a pH magától beáll a megfelelő értékre ha ezek rendben vannak. Alacsony keménység esetén a pH ingadozni fog, rendszerint alacsony lesz. Alacsony kálcium- és magnéziumtartalom mellett nehéz a szükséges keménységet fenntartani. Ha viszont a kálciumtartalom vagy a pH túl magas akkor a mész kálcium-karbonát formájában kicsapódik, csökkentve a keménységet és a mésztartalmat. Ilyen helyzet állhat elő túlzott meszesvíz-adagolás esetén. Nagyon ügyelnünk kell erre, figyeljük hogy a pH ne emelkedjen 9 fölé az adagolás során. Ez a hatás hasznos is lehet mivel ilyenkor a foszfátok is kicsapódnak a vízből. Az erős meszes víz adagolás jelentős mennyiségű foszfátot távolít el az akváriumból.

Ha problémánk van a megfelelő pH fenntartásával akkor először mérjük meg a karbonátkeménységet és a mésztartalmat. Ha csak az egyik alacsony akkor csak azt növeljük, különben a másikat túlságosan megemelve kicsapjuk a meszet a vízből és nem érünk el semmit. Figyeljünk arra hogy csak lassan, fokozatosan avatkozzunk be hogy ne borítsuk fel a kényes egyensúlyt ami a pH-t fenntartja. Amint minden érték a normális tartományon belül van csökkentsük az adagolást. Az ilyen állapot rendszerint nem stabil, az egyensúly eltolódásának oka van. Lehetséges hogy a felhasznált mészkő saját pH-ja túl alacsony vagy túl sok az oldott szerves sav a vízben, de nem feltétlenül jelent hibát. Az akvárium élővilága megváltoztatja a víz összetételét, ez természetes jelenség. A korallok nagy mennyiségű meszet használnak fel, ha ezt nem pótoljuk rendszeresen akkor is előállhat veszélyes helyzet. Ilyenkor csak nagyon óvatosan avatkozzunk be, mert könnyen felboríthatjuk a meglévő egyensúlyt és több kárt csinálunk mint hasznot. Vizsgáljuk meg hogy mi okozza a helyzetet és hárítsuk el a hibát. Szerves savak eltávolítására kiválóan használható az aktív szén. Mindezeken felül az akvárium igényli a rendszeres mészpótlást. Ajánlott az oldható aljzat (dolomit, aragonit) használata. Az is megfelelő ha kialakítunk magunknak egy adagolási rutint ami képes szintentartani a karbonátkeménységet és a mésztartalmat. Legjobbak a kétkomponensű puffer készítmények, a két rész arányával jól megközelíthetjük az akváriumunk egyedi igényét. Eleinte kezdjünk el kis mennyiséget rendszeresen adagolni, miközben mérjük a változást. Amíg a mésztartalom vagy a keménység csökken folyamatosan növeljük az adagot addig a pontig amikor sikerül szinten tartani az értékeket.

Magnézium

A tengervízben a második leggyakoribb anyag a konyhasó után a magnézium-klorid. Ebből a magnézium sűrűsége 1200 mg/l körül szokott lenni. Nem teljesen egyértelmű hogy a magnézium-hiány okoz-e a tengeri állatoknál közvetlen problémákat, sokak szerint a mészalgák növekedését nagyon felgyorsítja. Az biztos hogy a vízkeménység fenntartásában is szerepet játszik a mészhez hasonlóan. Alacsony magnéziumszint mellett nehéz a karbonátkeménységet megfelelő szinten tartani. Ezért jó ha a magnézium-koncentrációt a természetes érték közelében tartjuk.

Szerencsére az állatok nem vonják ki jelentős mennyiségben a vízből, így adagolására általában nincs szükség. Arra viszont ügyeljünk hogy a felhasznált tengeri só megfelelő mennyiségű magnéziumot tartalmazzon. Egyes márkák csak a természetes mennyiség felével rendelkeznek.

Stroncium

A kálciumhoz hasonló funkciójú, a vázépítésben játszik szerepet. A kálcium beépüléséhez elengedhetetlen a stroncium jelenléte. Az Acropora nemzetségbe tartozó korallok tartásakor különösen fontos a megfelelő szint (kb. 8 mg/l) biztosítása. Pótlása gyári készítményekkel vagy stroncium-klorid adagolásával történik, ami gyógyszertárban vagy laborellátó boltokban kapható. Ha por alakban jutunk hozzá akkor készítsünk törzsoldatot 500 ml víz és 50 gramm stroncium-klorid felhasználásával. A törzsoldatból öntsünk 1 ml-t minden 100 liter akváriumvízhez hetente. Legjobb ha ezt a mennyiséget heti többszöri vagy akár napi adagokra bontva juttatjuk be. A stroncium túladagolása bizonyos határok között semmi problémát nem okoz, sokan a megadott dózis többszörösét alkalmazzák. Ha az akvárium hosszú ideig működött stroncium adagolás nélkül akkor adhatunk egy első indító adagot, akkora mennyiséget juttatva a vízbe mintha teljesen stronciummentes helyzetből akarnánk a normális, 8 mg/l-es sűrűséget elérni. Ehhez tudni kell, hogy az ajánlott dózis 0,65 mg/l stroncium-növekedést okoz, vagyis ennek kb. 12-szeresét kell adnunk néhány napra elosztva.

Barna János