Mi történik ha egy kálcium reaktort hozzáadunk a rendszerhez? Legyszerüsitve a reakció kémiai képlete igy néz ki: CaCO3 + CO2 + H2O <=> Ca++ + 2 HCO3- A CO2 adagolásával szabad kálcium és bikarbonát ionokat nyerünk pontosan olyan arányban mint a korallváz épitésénél lezajló folyamatban csak forditott irányú reakcióban. Ez a növelni fogja a viz KH és Ca értékét, de mindig arányosan, igy érthetõ, hogy miért nem lehet az eltolódott KH és Ca arányokat kijavitani a kálcium reaktorral. Az eltolódott egyensúly visszaállitására a vizcsere látszik a legjobb megoldásnak , ha pedig kálcium hiány van -de az arányos a a KH értékével- akkor lehet a balling módszerrel potólni a hiányzó mennyiséget. Esetleg lehet kémiai úton is pótolni a hiányzó KH-t. A jól beállitott reaktor pontosan annyi CA/KH szállit amennyi szükséges a biologiai/kémiai kicsapodáshoz, viszont ha túl van méretezve, akkor ez a CA/KH túlzott növekedéséhez vezet, ellenkezõ esetben pedig nem tudja kellõképpen kompenzálni a hiányzó CA/KH-t, de ez utóbbi sokkal ritkább. Aragonit használatkor a CA bevitelén kivül egyidõben pótóljuk az összes nyomelemeket is, viszont, ha ez nem tiszta töltelék, akkor bevihetünk nemkivánatos anyagokat. pl. foszfát, aluminium.A KH értékének 1°d csökkenése/növekedése mindig kb 7mg/l kálcium csökkenésel/növekedéssel  jár.A reaktor beüzemelése elött a CA/KH értéknek a természetes (kb CA 400mg/l, KH 7-8) értéket kell mutatnia, ezzel jó alapokon tudunk elindulni és igy nem fogunk téves következtetéseket levonni a mérési eredményeinkbõl. Érdemes a kifolyó viz KH-t értékét 2-4°d fokkal feljebb állitani az akvárium vizénél, nagyobb különbségnél fennt áll a kicsapódás veszélye. Gyors áramlású helyen történjen a bevezetés, de ne törekedjünk a CO2 eltávolitására ( pl. a lehabozó rekesze egy rossz választás). A reaktorba juttatott CO2 egyrésze mindenféleképpen az akváriumba is kerül. Ez nem olyan nagy baj mint gondolnánk, mivel ha a reaktorból kifolyó kálciummal dúsitott vizet hirtelen megszabaditanánk a CO2 tartalomtól akkor a feloldott Ca egy része kicsapódna. A reaktorból kikerült szénsav kicsit csökkenteni fogja az akvárium Ph értékét, és ez a reaktor vizhozam növelésével csak fokozódhat. Másrészrõl viszont a megnövelt KH érték stabilizálni fogja a PH igy -ha jól van beállitva a reaktor- nem lesz érdemleges PH érték csökkenés. A kifolyó viz savasságát igy KH értéket is  a szénsav buborékok számának szabályozásával tudjuk szabályozni. Kezdetben érdemes 20-30 bubi/perc értékkel indulni és ezt folyamatosan korrigálni az akváriumban mért eredményhez képest. Ha 24-48 óra múlva csökkent a KH értéke akkor növeljük a buborékok számát ellenkezõ esetben pedig csökkentjük, hogy megtartsuk az ideális 7-8 KH értéket. Ennek beállitását a finom szabályozóval tegyük miután a nyomáscsökkentõn beállitottuk a 1,5 bar kimenõ nyomást. Ha a használt manométer nem rendelkezik finomszabályozóval akkor ki kell egésziteni egy folyamszabályozóval. A rendszerhez még hozzáadtam egy mágnesszelepet amely az akvárium tisztitásnál leegyszerûsiti a gáz elzárását és megakadályozza a túlzott adagolást az alacsony PH esetében. Tapasztalataim szerint a vizátfolyás mértéke 2-3 szorosa lehet a reaktor térfogatának, de ez valószinüleg tipus függõ. Ez elég erös ahhoz hogy megakadályozza a szennyezõdés lerakodását, de nem annyira hogy “kimossa” a szénsavat a reaktorból, igy felhasználja a sajátmaga termelte bicarbonátot.2008-05-29 tibs