Mindez hat hónapomba, rengeteg kudarcba, idegeskedésbe, pénzbe és csak kevés sikerbe került. De ezt nem is azért írom, hogy elmondjam milyen ász vagyok ebben, hanem azért, hogy leírjam miken mentem keresztül, míg eddig eljutottam és azért, hogy elmondjam milyen jó érzés volt, hogy egy zuglói panel konyhájában bohóchalak nevelkedtek. Tehát egyszerû tapasztalat megosztás.

Az egész fél évvel ezelõtt kezdõdött, mikor is a bohóchal párom leikrázott. Szerintem kevés tengeris van, akinek ilyenkor ne fordulna meg a fejében, hogy megpróbálkozik a felnevelésükkel. Ezzel én is így voltam, persze semmit sem tudtam mit, hogyan kell csinálni. Abban biztos voltam, hogy nem lesz egyszerû. Utána olvastam a dolognak és az derült ki, hogy az ivadékokat (persze) ki kell venni a fõ akváriumból. Erre a legalkalmasabbnak egy nevelõ hálót gondoltam, amit a fõ aksiba kell belehelyezni. Azt sem nagyon tudtam mikor fognak az ikrák kikelni, csak azt, hogy lámpaoltás után, ezért minden este elemlámpával néztem az aksit. Aztán egyik este fogmosás után, még egyszer ránéztem az aksira és látom, hogy úszkál egy kis izé. Gyorsan beizzítottam a szülõhálót, leállítottam az áramoltatókat és egy kispohárral elkezdtem belemerni a hálóba. Nem volt túl sok, de akkor még azt sem tudtam mi a sok és mi a kevés. Naivan azt gondoltam, hogy a por alakú korall eleség tökéletes táplálék lesz nekik. Persze másnapra mind meghalt. Ma már azt is tudom, hogy az elsõ pár, nem is pár, hanem jó pár ikrázás még nem igazán életképes. Gondoltam ezt elszalasztottam, most várhatok, ki tudja meddig, amíg újra ikráznak. Aztán tudtam meg ha egyszer elkezdik, meg sem állnak fél-egy évig, vagy még tovább. Ekkor kezdtem komolyabban utána kérdezõsködni, hogy hogy is megy ez a dolog, több üzletben és itt is. Ekkor tudtam meg egy csomó fontos információt, például hogy tápláléknak a fito és a zooplankton a megfelelõ az elsõ pár napban, utána meg a frissen kelt artémia alias naupilii. Azt is, hogy kell nekik egy külön akvárium, nevelõmedence, amit fûteni és levegõztetni kell.

Pár szót a kajáról. Jól hangzik, hogy kell nekik fito meg zoo, de ezeket beszerezni és fenntartani már nem annyira egyszerû, sõt. Elõször a Wesselényi utcai üzletben kérdeztem meg, hogy tudnának-e szerezni nekem zoo-t és annyira rendesek voltak, hogy hoztak is nekem. Örök hála érte. Ezeket, valószínûleg valamiféle csodának köszönhetõen elég sokáig sikerült is megtartanom. Decemberben döglött le az állomány, ekkor kértem egy fórumtásamtól, aki kétszer is küldött, és a Vinczétõl is kaptam, szintén köszönet. Hogy a zoo életben maradjon etetni kell és mi mással, mint fitoplanktonnal. Ennek beszerzése egyszerûbb, Érden lehet kapni, viszont a megtartása már sokkal nehezebb, legalábbis számomra. A fitónak, mint megtudtam, kell fény, táplálék és levegõztetés. A táplálék, ami gond nálam, valószínûleg az a baj, hogy nem megfelelõ tápsóval etetem. Próbáltam egy csomóféle növénytáppal de egyedül a Gro-tech phytofood ami, úgy ahogy mûködik, de nem lesz attól sem olyan sûrû sötétzöld, mint kéne. Ezen kívül lehet még adni a zoonak hûtõben tárolható fitót is, én a DT’s Live Marine Phytoplanktont használom és mûködik.

Vissza a halakhoz. Tehát az elsõ pár ikrázás nem sikerült túl fényesen, pár nap alatt mindig kihaltak. Aztán kb. az ötödiknél, szintén valami csoda folytán megmaradt egy darab halacska és egy hónapig növögetett. Már egészen jól nézett ki, bohóchal formája volt, meg minden. Aztán egyik reggel hirtelen meghalt. Hozzá kell tennem, ekkor még úgy tudtam, hogy kb. húsz napig zoo-t kell nekik adni, aztán lehet egy kevés naupiliit. Más szóval éhen halasztottam szegényt. Ekkor kértem külföldi segítséget is, ugyanis rátaláltam egy Amerikai tenyésztõre, bizonyos Kathy-ra. Szerény angoltudásommal leírtam neki a helyzetet, segíteni sokat nem tudott, de azért elmondott pár fontos infót, például azt, hogy naupilii-t már az ötödik napon kaphatnak Ezen kívül azt, hogy vegyem meg Joyce D. Wilkerson Clownfishes címû könyvét, abban minden le van írva a bohóchal tenyésztésrõl. A könyvet megszerezni nem tudtam, a neten persze meg lehet rendelni, de azt nem tettem meg. Szóval miután Ficánka meghalt, (így hívtuk a kis túlélõt) volt még egy, ami egy hónaposan halt meg.

Itt most hozzá kell tennem, hogy azért az ikrázás sem ment mindig olyan egyszerûen. Elõször is a mi bohócaink kb. 11-12, naponta ikráznak. De van, hogy ettõl eltérnek. Volt már olyan, hogy 9 napra már lerakták, de volt olyan is, hogy egy egész hetet kihagytak, tehát vagy 20 napot vártak. Aztán volt olyan is, hogy lerakták az ikrákat aztán két nap múlva, eltüntették az egészet. Olyan is volt, hogy valaki éjjel lelökte a cserepet és reggelre a remeték alaposan belakmároztak. Ennek az egyik oka valószínûleg az, hogy nem nagyon tolerálják a stresszt és az egyik oka a stressznek pl. a takarítás az aksiban. Ezért néz ki most úgy az akvárium, hogy nem nagyon dicsekednék vele. Az egyetlen idõpont mikor takarítani lehet, mikor az ikrák kikeltek, de még nem rakták le a másik adagot. Ez kb. 2-3 nap, ami ha hétköznapra esik nem túl szerencsés.

Még egy dologról essen szó, mégpedig az újszülött halak transzportálásáról az aksiból a nevelõ medencébe. Elõször egy kis üvegpohárral csináltam, de az elég lassú, ráadásul, ahogy öntöm õket kifelé, megsérülhetnek. Aztán hallottam, hogy ha berakok egy agyagcserép darabot oda ahová ikrázni fognak, akkor arra ráikráznak és ezt a darabot kivéve azelõtt, hogy kikelnének, sokkal egyszerûbbé válik a dolog. Ezt ki is próbáltam, három ikrázás alatt megszokták a cserepet, addig mindig kikerülték, negyedszerre viszont már rá ikráztak. Viszont nekem nem nagyon sikerült az, hogy kiveszem a cserepet kelés elõtt éjjel és átrakom a nevelõ medencébe. Kétszer szedtem ki, de egyszer sem keltek ki aznap és másnapra megrohadtak. Két dolgot hibáztam el, ma már lehet, hogy sikerülne, de már megszoktam a harmadik módszert. Az egyik hiba az lehetett, hogy tévedtem egy napot, a másik meg az, hogy a porlasztást nem közvetlenül az ikrák alá tettem, így nem volt elég a vízmozgás nekik. A cserepet visszatettem, azóta is arra ikráznak de nem veszem ki. A harmadik módszer pedig az, hogy egy csõvel szívom le õket. Kb. kétszer olyan vastag csövet használok, mint egy normál levegõztetõ csõ. Mostanában mindig a 8. napon kelnek ki az ikrák, láttam egy táblázatot arról, hogy mikor kelnek ki, a hõfok függvénye és igaz lehet, mert a 26 fokra azt írta, hogy 8 nap. Szóval, este tizenegykor lekapcsol a lámpa, és kb. éjfélkor kezdenek kikelni. Azt is meg kell jegyeznem, hogy sosem kel ki az összes ikra, valamennyi mindig a kövön marad. Persze lehet, hogy ha várnék reggelig, majdnem mind kikelne, de az összes szerintem sosem. Egyszer virrasztottunk a barátnõmmel (szerencsére szintén lelkes akvarista) hajnali hatig de nem volt jobb az eredmény. Én mikor leszívom az ivadékokat, egy 11 literes aksiba teszem, ez a kezdõ aksi. Aztán ha már kb. két hetesek, mennek át egy kb. 20 literesbe. Kell bele természetesen egy fûtõ, meg levegõztetõ. Én nem használok porlasztókövet, hanem egy darab levegõcsövet szurkálok át tûvel, az pont elég. Szerintem legalábbis. 27 fokra állítom be a víz hõmérsékletét.

Ismét kanyarodjunk vissza egy kicsit a halakhoz. Tehát, így, kudarcokkal telítve tengettem napjaimat, mígnem december elején, a zoo-k pusztulása elõtt, jött egy sikeresebb kelés. Legalább 50 db halacska megmaradt az elején. Aztán persze elkezdtek hullani, de valahogy mégis úgy látszott, hogy ebbõl még lehet valami. Míg elérték a két hetes kort maradtak kb. 20-an. Átkerültek a nagyobb aksiba, kaptak egy nagyon gyenge áramoltatót, meg egy szivacsos levegõvel mûködõ szûrõt. Amíg elérték az egy hónapos kort maradtak 13-an. Ezután nem sokkal beraktam õket az új Red Sea akváriumomba, ott lecsökkentek 11-re és ez a helyzet ma is. Most lesznek 3 hónaposak, és nagyon jól néznek ki. Ezután persze megint csak a hullás volt a jellemzõ, azért mert nem volt zoom. Mára jutottam el oda, hogy van elég sok zoo-m, a fito még mindig gyengélkedik, de most talán tudok nekik jó tápsót szerezni és addig is a hûtõssel, tudom pótolni.

Tehát akkor még egyszer tömören, hogy mit hogyan csinálok.

Fitoplankton:

Szerezni kell indító kultúrát, azt egyszerû Érden megvenni. Én elég sokszor vettem onnan. Vagy lehet venni a már említett hûtõset, de csak az nem elég, hogy miért azt leírom a halaknál. Én 5 literes kannába rakom az indító kultúrát, elõtte forró vízben kimosom. Bekeverek egy kannában friss tengervizet, kb. 1, 0020-as sósûrûségre állítom. Az elején csak keveset adok hozzá kb. egy litert, aztán ha bezöldül, lehet duplázni az adagot. Belerakok egy sima levegõztetõ csövet és kész. A tápról biztosat nem tudok mondani, mert mint már írtam, nem jöttem még rá az igazira. Úgy néz ki, most tudok szerezni egy Fertilizer Cell-Hi F2P nevû fito tápot, remélem az lesz az igazi.

Zooplankton:

Ezt már nehezebb beszerezni, de ha már van. Ugyanazt csinálom az üveggel, mint a fitónál és ugyanakkorát használok. A technika is ugyanaz, csak a zoo hamarabb szaporodik, mint a fitó. Tehát beleteszem az indítót, kb. egy liter vizet és kb. fél liter fitót. Ha a víz kezd világosodni, megint egy kis víz és egy kis fitó. És ezt végig, amíg az üveg tele nem lesz. Ha már az üveg tele van, akkor minden reggel le kell önteni belõle fél-egy liter vizet és azt visszatölteni vízzel és fitóval. Persze a zoo-t is levegõztetni kell, csak nem olyan erõsen, mint a fitót. Ehhez a kettõhöz kell egy erõs levegõztetõ motor, vagy 15 m. levegõcsõ, egy csomó csap, meg t idomok. Nekem zoo-ból van két kanna, fitóból 3 kanna (amikor van), meg a naupiliihez, a nevelõ aksiba is egy, szóval sok.

És végül az ivadékok:

Tehát, mikor éjjel elkezdenek kikelni, egy csõvel leszívom az ivadékokat egy zseblámpa segítségével, egy 11 literes aksiba, amiben már benne van a fûtõ és a levegõcsõ. Kb. egy-másfél óra szokott lenni, amíg kikel az a mennyiség, akikre nem kell várni. Ha az aksi tele van, akkor le kell szívni belõle, hogy a kaja beleférjen. Ezt ugyanazzal a csõvel csinálom, mint amivel leszívtam õket. A csõ egyik végébe beleszúrok egy kis tölcsért, és hálót tekerek a tölcsérre. Így ki tudom szívni a vizet úgy, hogy a halak az aksiban maradnak. Aztán az aksit a helyére teszem, és telenyomatom zoo-val és fitóval. (Ha van fitómJ). Aztán ezt kell csinálni napokig. Én naponta négyszer adok nekik enni, ha az aksi tele van, leszívok belõle. Még egy dolog, a világítás. Én nagyon sokáig nem világítottam õket, csak most kezdtem el. Egy Mágnes kapcsolós szekrényvilágítást vettem az egyik boltban, tehát nem volt drága, vagy 700 ft. Ez talán a legolcsóbb beruházás, ennél csak drágábbak vannak. Jóval drágábbak. Ezt a világítást nyomatom nekik, de, csak ha sötét van náluk. Az akváriumot el kell az elsõ pár napban sötétíteni, én fekete kartont használok. Két-három nap után lehet az egyik felét levenni. Ez azért kell, mert az elsõ pár napban a szemük még nem fejlõdött ki igazán és az oldalról jövõ fényt nem tolerálják. Úgy nem látnák a prédát, és éhen halnának. Az ötödik napon, ha elérték a kb. 5mm-es hatalmas méretet, akkor lehet nekik elkezdeni adni a frissen kelt naupilii-t. Ezzel egyidõben én elkezdem nekik adni a fagyasztott cyclops-ot is, amit megettek, meg ocean nutrition gyártmányú kis üveges naupilii sûrítményt, ami elvileg vitaminnal dúsított. Ezután meg lehet próbálkozni mindenféle fagyasztott, vagy száraz eleséggel. Amire figyelni kell, hogy ne adjunk nekik sokat, nehogy berohasszuk a vizet, ezen kívül ne adjunk nekik akkorát, amit nem tudnak lenyelni. Mindent porítsunk. Én vettem egy vitamin készítményt díszhalaknak és a kajára mindig cseppentek egy nagyon keveset, mielõtt odaadom nekik. Még fontos dolog a takarítás is. Az elsõ két napban még nem szoktam belenyúlkálni, de aztán már, muszáj. Az alját szoktam leszívni mindig, kb. másfél litert. Úgyis le kell, hogy kaját adj nekik. Itt jön a képbe a fitolpankton is, és hogy miért nem jó csak a hûtõs. Azért mert az élõ fitó többek közt ammóniát is eszik, és ezzel valamennyire tisztán tartja a vizet A negyedik nap után már többet szívok le 2* másfél litert, az egyiket zoo-val pótolom, a másikat pedig az aksiból, ahonnan „származnak”, ezzel is egy jó adag vízcserét csinálva. Ha eltelt kb. két hét és a halak elég nagyok, mehetnek át egy nagyobb akváriumba. Ide már lehet rakni egy gyenge áramoltatót és egy levegõs szivacsszûrõt, amit kis édesvízi aksihoz kapni. Ekkor már nem kell annyi vízcsere, csak az alját kell tisztítani és a szivacsot mosni hetente min. kétszer. Ekkorra már elvileg eszik a fagy kaját is. Nálam a fagyasztott artémia volt a nyerõ, persze a leg sikeresebb fagyi kajára akartam rászoktatni õket. Egy zsilett pengével szoktam felaprítani. Azt hogy mit kell csinálni, ha teszem azt minden ikrázásból megmarad 50 db, nem tudom megmondani, mert ott még nem tartok, lehet, hogy sosem fogok, de ha mégis, leírom. Hát nagyjából ennyi remélem, hogy semmi fontosat sem hagytam ki.

Szeretném leszögezni, hogy ez nem a saját tudásomon alapszik, rengeteg utánajárás, olvasgatás, kérdezõsködés, tapasztalatszerzés és hihetetlen sok türelem kellett hozzá, még talán több, minta tengeri akvarisztikához, pedig az sem kevés. És azt sem mondom, hogy ez a tökéletes módszer, ez csak egy módszer, ahogy én csinálom, és aminek még csak most kezdem érezni némi fonnyadt, zöld gyümölcsét. De ha valaki esetleg próbálkozna vele, ezt elolvassa és nem a nulláról kezd, akkor már megérte leírni.

Köszönöm azoknak, akik segítettek itt a fórumon, különösen Miskának, a Korallszirtnek, a Triokernek, Vincze Zoltánnak, Andornak a Coral Cornerbõl, KathynakJ, Joyce D. Wilkersonnak és a Bohócaimnak, akik rendületlenül ikráznak.

Tromph, 2009-03-03