Olvasgatva a Fórumot sokszor tapasztalom, hogy többeknek is problémát okoz a lehabzók kérdésköre.  Azok, akik most vágnak bele a tengeri akvarisztika gyönyörű hobbijába és még nem volt akvarisztikai tapasztalatuk, vagy éppen az édesvízi akvarisztika terén szereztek tapasztalatot először nem is igazán értik, hogy mi a csuda is ez a lehabzó, miért is van, és miért is jó. És bizony azok között, akik már régebben “tengeriznek” sem mindenki van tisztában a lehabzó valódi mibenlétével. A cikk megírása előtt belenéztem néhány Magyarországon kapható könyvbe, hogy mit is írnak a lehabzókról és elszörnyedve tapasztaltam, hogy van olyan könyv ami a lehabzókat csak mint egy segéd szűrőt emlegeti. Immáron több tíz éves tengeris pályafutásom alatt sokféle lehabzóval találkoztam, volt, amit átalakítottam, volt, amit házi megoldással magam csináltam. Használtam levegő porlasztós, venturis, diszpergátoros megoldásokat. Megpróbálom ebben a cikkben megvilágítani a lehabzók működését, egy kicsit összehasonlítani a különböző elvek szerint működő lehabzókat és ezzel talán egy kis iránytűt tudok adni akvarista társaimnak a lehabzók útvesztőjében.  Így elől járóban annyit, hogy a későbbi sikerek vagy kudarcok a tengeri akvarisztikában, nagyban függnek attól, hogy milyen lehabzóra is esett a választásunk.  Bár külsőre sokszor szinte azonosnak tűnnek a különböző gyártók lehabzói mégis a mindennapi működésükben ég és föld különbség lehet közöttük.

Javasolom mindenkinek, hogy mielőtt eldöntené, milyen lehabzót válasszon, keressen rá valamelyik videó megosztó oldalon a kívánt lehabzóra és nézze meg milyen akváriumok működnek azzal a lehabzóval.  Megjegyzem, vannak olyan lehabzók ezeken az oldalakon, melyek valamilyen okból (több helyütt a jelentős energiaigényt olvastam) nem terjedtek el Európában. Nyilván a legjobb megoldás, ha élőben valamelyik akvarista társnál is meg tud tekinteni egy működő lehabzót.

Még itt, elöljáróban szeretném megköszönni Sasának azt a sok szakmai segítséget, megosztott tapasztalatot, amit a cikk készítése során nekem nyújtott.

Hát akkor irány a lehabzók birodalma….

A lehabzók működési elve:

A lehabzókat a fizikai elven működő szűrők közé soroljuk. Annak is egy speciális részébe az alapvetően molekula szintű szűrést végző fizikai szűrők csoportjába az elektrosztatikus szűrők közé.

Az akváriumban az élőlények életük és haláluk során különböző anyagokat bocsátanak a vízbe.  Ezek egy része szén tartalmú szerves anyag. Ilyenek a fehérjék, cellulóz, elhalt sejtanyag, szövetanyag. A baktériumos bomlás az un. mineralizáció során ezekből a szerves anyagokból alakulnak ki a számunkra oly káros bomlástermékek, mint a nitrát vagy a foszfát. A lehabzó segítségével ezeket a szerves anyagokat még a baktériumos bomlás előtt ki tudjuk a vízből venni. A feladat végrehajtására a lehabzók a határfelületi adszorpció vagy csak simán adszorpció (rárakódás) fizikai jelenségét használják ki.

http://korallszirtes-akvarium.hu/regi/images/joomgallery/details/akvariumaink_111/joeteng_98/joeteng_cikkek_kepei_136/lehabzok_cikk_kepei_20130503_1049901186.jpg Az adszorpció során valamilyen dolog felületére más dolog, dolgok részecskéi kötődnek (rárakódnak). A lényeg a felület, a folyamat nem keverendő össze az abszorpcióval (elnyelődéssel).  Maga az adszorpció során létrejövő megkötődés elektromos vonzás hatására jön létre (sztatikus elektromosság). A határfelület elektromos töltése, és a megkötődő anyag (jelen esetben pl. fehérje molekula) elektromos töltése eltér egymástól ezért közöttük vonzás jön létre, így egymáshoz tapadnak. Jelen esetben a folyamat a levegő buborék és víz közötti felületi hártya révén kialakuló kis elektromosan töltött buborékokhoz kapcsolódnak a fehérjék stb. molekulái. A buborékok elektromos töltésüket egyrészről az egymáshoz való ütődésük, súrlódásuk során, másrészről a lehabzó falával való súrlódásuk során kapják meg. (Látott már valaki üveg lehabzót?) Viszont ennek a folyamatnak van egy hátulütője is, mégpedig az, hogy ez az elektromos töltés egy idő után veszít erejéből, és képes „elengedni” a megkötött molekulákat. Például egy hosszabb testű lehabzó esetében mire a buborék felér a lehabzó test tetejére elengedheti a megkötött molekulákat.

Bizony itt van az a bizonyos kutya elásva, amiért egyes lehabzók hatásfoka jelentősen eltér, más külsőre egyébként hasonló lehabzótól. Ez az a titok, amit a gyárak, lehabzó fejlesztők őriznek, és amiért bizony mi felhasználók kénytelenek vagyunk borsos árat megfizetni.  A lehabzókat úgy kell méretezni, hogy az anyagminőség, az átfolyó víz mennyisége, a bekerülő levegő mennyisége, a buborékok mérete, a test magassága, átmérője a testben a víz áramlása, a buborékok örvénylése együttesen biztosítsa a lehető legnagyobb felületi adszorpciót, és ne engedje el a buborék a már megkötött molekulákat, azok még a leválás előtt a habtartályba kerüljenek. Az optimális – és ezáltal elméleti – tökéletes lehabzóban pont, hogy minimális az örvénylés, elkerülendő a megtapadt molekulák leválását. Nyilván mivel ez az erős motorok és a venturi működése miatt kivitelezhetetlen, így az a cél, hogy a lehető legkevesebb “megtörő örvénylés” legyen a testben. Többek között ennek az áttörése volt a teljesen üres testhez képest a “habplatni” feltalálása. Az elv milyen egyszerű, a kivitelezés pedig mégis milyen nehéz. Jól mutatják ezt a gyakori gagyi minőségű lehabzók.
A létrejövő hab a lehabzó felső részében gyűlik össze, ami aztán a felső peremnél átbukik egy edénybe (habedény), ahol visszaalakul folyadékká. Az összegyűlő folyadékot aztán kiöntjük. A lehabzók egy részénél állítható a hab nedvessége. Ezt vagy a befújt levegő mennyiségével, vagy a lehabzó testben lévő vízoszlop magasságával, vagy a 12V-os technikánál már a motor teljesítményének szabályozásával  tudjuk szabályozni. Néhányunk meggyőződése, hogy az elkövetkezendő pár évben várhatóan teljesen kiszorulnak a 220V-os motorok az akvarisztikából.

A fentieken túl a kemény és sok habot termelő lehabzók még bizonyos fokú (nagyon komoly!) mechanikai szűrést is képesek végezni, azáltal, hogy a nagyobb szennyezőanyagok, sejtek, szövetdarabok, ürülék morzsák a habban fennakadnak, és ezeket a hab kiviszi magával a habedénybe.

Egy kis tudomány a buborékokról (hátha van akit mélyebben érdekel):

A lehabzók működési módja:

A lehabzókat működésük módja szerint többféleképpen tudjuk csoportosítani.

Az első csoportosítási lehetőség az akváriumvíz és a lehabzó kapcsolata alapján lehetséges. Így léteznek:

• Átfolyó rendszerű lehabzók
• Diffúziós rendszerű lehabzók
• Átfolyó rendszerű, önmagában cirkuláló habképzésű lehabzók

a)      Átfolyó rendszerű lehabzók:
Az átfolyó rendszerű lehabzók esetében az akvárium vize valamilyen módon áthalad a lehabzó testén. Az akvárium vize közvetlenül és folyamatosan érintkezik a lehabzóval, a buborékokkal. Ezek a lehabzók alkalmasak a darabos szennyezés kiemelésére is, megfelelő keménységű hab esetében. Legáltalánosabban elterjedt lehabzók. Nagyon jó a hatásfok a teljes szűrés tekintetében. Ez biztosítja a víz tökéletes átszellőztetését.

Elhelyezhető ez a rendszer akár az akváriumon belül, akár külön álló szűrő akváriumban (szűrőházban).

Példák erre a lehabzóra:

b)      Diffúziós rendszerű lehabzók:

Ezeknél a lehabzóknál az akvárium vize nem halad át a lehabzó testén. A lehabzó nem szív be vizet az akváriumból. A lehabzóban lévő víz gyakorlatilag önmagában mozog a motor és a reakció kamra között. A lehabzó testén lévő nyílásokon keresztül csak a diffúzió révén zajlik az anyagok cseréje. A diffúzió az a folyamat, amikor a sűrűbb oldatból az anyagok a hígabb oldat felé kezdenek vándorolni. Jelen esetben ez úgy néz ki, hogy az akváriumban lévő fehérjék és egyéb anyagok elindulnak a lehabzó belseje felé, mivel itt a lehabzás miatt a mennyiségük kisebb lett, mint az akvárium vizében. Egy viszonylag lassú, de biztos folyamatról van szó. Ezen lehabzók hatásfoka kisebb, csak kimondottan az oldott molekulák eltávolítására alkalmas, nagyobb részecskéket nem tud eltávolítani, az akvárium vizének átszellőztetésére korlátozottan használható. Alkalmazási területe a nevelő medencéknél, illetve olyan medencéknél célszerű, ahol valamilyen okból sok planktont, vagy plankton pótlót kell használnunk, amit kivonna, vagy kiirtana az átfolyós rendszerű lehabzó. Ezeket a lehabzókat hívják plankton védő lehabzóknak is.

Tehát a helye leginkább egy nem fotoszintetizáló (NPS) korallokat tartalmazó rendszernél vagy élő planktonos nevelő akváriumnál van. Persze ezt a “plankton védő” hatását csak akkor tudjuk kihasználni, ha egyébként más eszközzel nem írtjuk ki a planktont magát. Tehát a hatás már csak részben érvényesül akkor, ha egy alsó szűrőházas rendszert üzemeltetünk, ugyanis ilyenkor a felnyomó pumpa már önmagában is rendet vág a planktonok között.

Ezeket a lehabzókat csak az akváriumban vagy külső szűrőházban vízbe merítve lehet használni.

Magát ezt a típusú rendszert a Tunze cég kezdte el 1963-ban sorozat gyártani. Én ilyen rendszerrel eddig csak Tunze termékeknél találkoztam.  Jelenleg a DOC Skimmer 9206, DOC Skimmer 9211 és a DOC Skimmer 9202 lehabzók működnek ezen elv szerint.

Nano skimmer 9002:

DOC Skimmer 9206:

 c)      Átfolyó rendszerű önmagában cirkuláló habképzésű lehabzók:

Igazából ezek is egy átfolyó rendszerű lehabzók, azonban, míg az első kategóriánál a víz utánpótlást biztosító rendszer szolgálja egyben a habképzés szerepét is, addig ennél a kategóriánál már két elkülönülő rendszerrel találkozhatunk. A habképzést hasonlóan a diffúziós rendszerhez a lehabzó belső vizéből szívott víz segítségével végzi egy vagy több szivattyú, viszont a lehabzó testébe nem csak molekulák, hanem valamilyen egyéb megoldással maga az akvárium vize áramlik folyamatosan.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezzel a megoldással érhető el a legnagyobb hatásfokú szűrés.

Mivel a venturi, technológiájából fakadóan képtelen arra, hogy kevés vizet szállítson sok levegővel. Jelenleg a legjobb termékek is 1000L/ó vízszállításra ~250-400 liter levegőt képesek beszívni. A probléma ezzel az, hogy ennyi buborék nem elegendő 1000L víz megtisztításához. Viszont egy ilyen rendszerű habzóban a betáplálás szabályozásával is lehet trükközni.

Ennek 2 oka is van:

– Egyes molekulák megtapadásához hosszabb, akár több perces reakcióidő is szükséges. Míg egy átlagos lehabzótest mérete 5 – 8 liter, addig a hozzájuk tartozó pumpa teljesítménye 1500-2000 l/ó víz. Tehát az 5-8 liter víz néhány másodperc alatt teljesen kicserélődik a testben, ha ekkora tápláló pumpákat használunk.

– Az Aquatic Systems Engineering: Devices and How They Function .R. Escobal könyv szerint a táblázatból kiolvasható az optimális átfolyás:

Általában ez 25%-al kevesebb, mint a teljes akvárium térfogata.

Ez az “optimális állapot” nem elérhető hagyományos átfolyó rendszerű habzókkal.

Nagy sajnálatunkra ezen típusú habzók nem népszerűek a hobbiban, mivel drágábbak (plusz pumpa, plusz energiaköltség, több probléma a gyártási folyamat során, amit a gyártó inkább kihagyna). Nem véletlen, hogy ezeket a típusokat szinte csak és kizárólag a prémium gyártók kínálatában találja meg az ember.

Néhány képen bemutatnám ezeket a lehabzókat is.

A folytatásban….

<url=http://korallszirtes-akvarium.hu/kb.php?a=175>Megismerkedünk a lehabzókban alkalmazott buborék (hab) képzési módokkal, így megismerhetjük a membrános, a Venturi-csöves és a diszpergátoros lehabzókat.