Az első két részben megismerkedhettünk a <url=http://korallszirtes-akvarium.hu/kb.php?a=174>lehabzók működési elvével, majd a lehabzókban alkalmazott <url=http://korallszirtes-akvarium.hu/kb.php?a=175>buborék képzési, habképzési módokkal.

A lehabzók csoportosítása elhelyezésük módja szerint a következő lehet:

• Vízben üzemelő
• Vízen kívüli, „szárazon” üzemelő
• Valahol a kettő között van az un. akasztós, „hang on” rendszerű lehabzó.

Vízben üzemelő lehabzók.

A vízben üzemelő lehabzókat szokás angolul „internal skimmer” névvel is illetni. A lényeg, hogy a lehabzót úgy kell elhelyezni, hogy annak a pumpája és a test egy kisebb nagyobb része is a víz alá kerül. Klasszikus levegő porlasztásos lehabzók gyakorlatilag mind ilyenek.

Ezen csoporton belül is megkülönböztethetünk olyan lehabzókat melyek az akvárium vízterén belül vannak elhelyezve, illetve szűrőházban való elhelyezésre készültek.

Klasszikus példa az akváriumon belül való működésre a Tunze cég lehabzói és a porlasztós lehabzó, meg néhány nano akváriumba való “lehabzócska”

A szűrőházban való üzemeltetésre is néhány példa:

Az akváriumon belüli elhelyezés során kompromisszumot jelent, hogy a lehabzó helyet vesz el az élőlényektől. Kompaktabb mérete és formája miatt általában jóval kisebb teljesítményűek, mint alsó szűrőházba való társaik. A tervezés során a külsőre is ügyeltek a tervezők, ami nem mindig jelent előnyt.

Az alsó szűrőházban elhelyezhető lehabzók sokkal inkább megfelelnek azoknak a kritériumoknak, melyek a lehabzók maximális teljesítményéhez kellenek.

Vízen kívüli, „szárazon” üzemelő lehabzók.

A vízen kívül üzemelő lehabzókat szokás „external skimmer” névvel is illetni. Ezek olyan lehabzók, melyek valahol az akvárium mellett, a szűrőakvárium mellett, a szekrényben, vagy éppen valamilyen okból az akváriumtól távolabb helyezkednek el, és nem állnak vízben.  Ezeket a lehabzókat valamilyen csővezeték köti össze az akváriummal, vagy a szűrőakváriummal. Természetesen a közlekedőedények elve ezekben az esetekben is él és működik, azaz nem lehet ezeket sem alacsonyabban elhelyezni, mint a vízoszlop legmagasabb pontja, mert akkor kifolyik a víz belőlük, hiszen a habedény itt is nyitott. Ezek a lehabzók rendelkeznek egy olyan pumpával, ami a lehabzó testéből szívja be a folyadékot, és a levegővel kevert vizet is ide juttatja vissza. Mind diszpergátoros, mind Venturi-csöves kivitele létezhet. Itt is a diszpergátoros a nagyobb teljesítményű.

Ezeknél a lehabzóknál külön kell megoldani az akvárium vízének lehabzóba jutását. Ezt leggyakrabban egy plusz nyomópumpa segítségével oldják meg, bár láttam már a neten olyan megoldást is, ahol a lefolyócső volt közvetlenbe kötve a lehabzóval.

Ennek a megoldásnak az egyik előnye, hogy több hely lehet az alsó szűrőakváriumban esetleg egy refugiumnak, igaz a szekrénybe még kell hely a lehabzónak. Én a leggyakrabban olyan helyen találkoztam ilyennel, ahol nagyobb akváriumot vagy több akváriumot kellett egy-egy nagyobb lehabzónak kiszolgálni.

A hátránya, hogy több a meghibásodás esélye. Könnyebben előfordulhatnak vizes balesetek.

Ugyanakkor ez a lehabzó elhelyezési megoldás illetve lehabzóforma lehet a lehető legoptimálisabb választás. Mivel a venturi, technológiájából fakadóan képtelen arra, hogy kevés vizet szállítson sok levegővel. Jelenleg a legjobb termékek is 1000L/ó vízszállításra ~250-400 liter levegőt képesek beszívni. A probléma ezzel az, hogy ennyi buborék nem elegendő 1000L víz megtisztításához. Viszont egy zárt rendszerű habzóban a betáplálás szabályozásával lehet trükközni. (Részletseben olvashat erről a tisztelt olvasó az első cikkben.)

Nagy sajnálatunkra ezen típusú habzók nem népszerűek a hobbiban, mivel drágábbak (plusz pumpa, plusz energiaköltség, több probléma a gyártási folyamat során, amit a gyártó inkább kihagyna). Nem véletlen, hogy ezeket a típusokat szinte csak és kizárólag a prémium gyártók kínálatában találja meg az ember.

Néhány képen bemutatnám ezeket a lehabzókat is.

Akasztós lehabzók

Az akasztós lehabzók nevüket onnan kapták, hogy ezeket a lehabzókat valamilyen módon az akvárium szélére lehet kívülről akasztani. A szakirodalomban ezeket „Hang on” kifejezéssel illetik. Vannak kifejezetten erre a célra készült lehabzók, és vannak olyan kiegészítők, melyekkel egy „normál” lehabzót lehet akasztóssá alakítani. A lehabzók mérete korlátozott, hiszen ezek terhelik az akvárium üvegét, a súlyuk így bizonyos keretek között mozoghat. Amenniyben ilyen lehabzó mellet döntünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy a lehabzót és az abban lévő víz súlyát elbírja e majd az akvárium üvege, figyelembe véve a működés közbeni rezgéseket is..

A lehabzó pumpa vagy közvetlenül az akvárium vizében, vagy valamilyen csövezéssel azon kívül helyezkedik el.

A klasszikus akasztós lehabzók általában szögletes alaprajzúak. Ritkán találkozni kör alaprajzú akasztós lehabzóval, az inkább már valamilyen átalakító kit használatával lett akasztós.

Ezeknek a lehabzóknak általában kisebb a teljesítményük, bár láttam már olyan szép 300 liter körüli sps-s medencét, amit két akasztós lehabzó üzemeltetett. Személy szerint én is rendelkezem egy akasztós lehabzóval (jelenleg a nano akváriumomat viszi, bár ahhoz nagy a teljesítménye). Volt idő amikor egy 200 literes lágykorallos medencét gond nélkül elvitt.

Használatukra kisebb akvárium esetében és akkor lehet szükség, amikor valamilyen okból nem tudunk, vagy nem akarunk alsó szűrőházat kialakítani.

Bár tapasztalataim szerint kicsi az esélye, de előfordulhat a víz visszavezető csövének eltömődése némelyik típusnál. Ez vizes balesethez vezethet. Hab túlfutása meg szinte minden lehabzónál előfordulhat.

Néhány példa ezekre is:

Összefoglalva a lehabzók csoportosításával töltött kirándulásunkat elmondható, hogy a különböző lehetőségek számtalan megoldást kínálnak, és szinte minden igényre meg lehet találni a legoptimálisabb lehabzót. Azonban mint mindennél itt is figyelembe kell venni, hogy a számunkra legoptimálisabb megoldás nem biztos, hogy minden tekintetben a legjobb megoldás is. Bizonyos előnyökért sokszor fel kell áldozni valamit, ami bizony előfordulhat, hogy a teljesítmény lesz. Ilyenkor vagy az állatokban (milyen állatot tartsunk) kell további kompromisszumot kötni, vagy éppen az akvárium méretét kell kisebbre terveznünk az először megálmodotthoz képest.

Az viszont biztosan egy jó tanács és szerintem be is kell tartani, hogy egy tengeri akváriumnál a lehabzón nem szabad spórolni. A lehetőségeinkhez és az elképzeléseinkhez mérten a lehető legjobbat kell választani.

Annyit még hozzátennék, hogy a gyárak által megadott specifikációk a literek vonatkozásában egy optimálisan fenntartott és optimálisan telepített rendszerre vonatkoznak. Ez a gyakorlatban szinte soha nincs így. Lényegesen terheltebbek az akváriumaink. Én még vagy 20-30 %-ot rászámolnék a gyári értékre. Tehát, ha a gyár azt mondja, hogy 1000 literes sps medence, az sokszor jó, ha a valóságban egy 800-700 literes sps-t elvisz.
Remélem sikerült segítséget nyújtani és egy-két homályos pontot megvilágítani ezzel a cikk sorozattal néhány embernél.

Köszönöm az olvasóimnak, hogy velem együtt utaztak ebben a témában.