A korallok és a fény

A probléma bemutatása

A korallok a világtengerek nagy részén elterjedtek. Csak nagyon kevés olyan terület létezik, ahol valamilyen korall faj ne élne. És ez bizony nem csak a horizontális elterjedésre igaz, hanem a vertikális mélységi elterjedésre is.

Mindezen belül pedig vannak fajok, melyek életmódjuk során inkább az állati módú táplálkozásra álltak rá, míg mások a táplálékhiány miatt alternatív megoldást választottak. A fentebbi kategóriák részben egy elég széles sávban egyszerre is jelen vannak, jelen lehetnek, míg nyilván valóan a barlangokban, vagy nagyobb mélységekben a dolog egyre inkább az állati módú táplálkozás irányába tolódik el.

Ha végig gondoljuk a fentieket, és magunk elé képzeljük gyönyörű bolygónkat, a Földet, ahogy azt a Nap megvilágítja, rögtön észre kell vennünk, hogy (Fizikai szempontból mit is látunk?) látunk egy geoid testet, amit egy pontból érkező fény világít meg. Ezt a testet pedig a mi koralljaink szempontjából körül öleli egy fényszűrő közeg. A koralljaink pedig ebben a fényszűrő közegben élik mindennapi életüket. Évmilliók óta alakítják a szervezetük biológiai működését ehhez a közeghez. Hol, így hol úgy alkalmazkodnak, alkalmazkodtak a változó világ adta körülményekhez. Közben pedig meg kellett őrizniük valamilyen tűrőképességet, hiszen nagyobb részük nem képes önállóan mozogni a felületeken.

Amikor arról beszélünk, hogy a koralloknak milyen fényre van szükségük, sokszor említünk Kelvin fokokat, meg PAR, PUR értékeket, meg luxot, meg lument meg még ki tudja mit. Aztán sokszor látjuk máshol, hogy megcáfolják, hogy miért nem jó a Kelvin fok, vagy miért nem jó a PAR stb. Néha úgy érzem, hogy ilyenkor a kérdés maga az ami nem jól van feltéve, vagy éppen a válasz az ami gondot okoz. Merthogy valóban, önmagában a Kelvin fok nem mond sokat, hiszen ugyanazt a Kelvin fokot, több spektrumból is ki lehet keverni. Ezt láthattuk is már a cikksorozatból.

Na és akkor mi a csudára is gondolok?

A koralloknak természetes összetételű fény spektrumot talán úgy lehetne meghatározni, hogy az az a fényspektrum, ami a fehér fény, meghatározott vastagságú tengervíz szűrőn áthatoló maradvány spektruma. A tengeri ökológiában, amikor a korallszirtek különböző mélységeiben lévő területek fényére vonatkozó adatát Kelvin fokban határozzák meg, akkor mindig erre gondolnak. Úgyszintén erre gondolnak akkor is, amikor egy-egy korall esetében arról beszélnek, hogy az milyen Kelvin fokos világítás mellett marad meg a legjobb eséllyel. Ilyenkor soha nem abszolút Kelvin fokról van szó, hanem mindig erről a „tengervízszűrős” végeredményül kapott spektrum alapján meghatározott Kelvin fokról. Ezért aztán a DIY esetében sem elég a Kelvin fok kiszámítása, hanem szükséges a tengervíz szűrését figyelembe véve meghatározott spektrum alapján kiszámítani a Kelvin fokot.

Most csak azon korallokról lesz a továbbiakban szó, amik zooxanthellákkal élnek szimbiózisban, tehát fényigényesek.

Ezeken belül is több csoportot tudunk elkülöníteni:

1. Kizárólag a zooxanthelláktól függenek, önálló állati táplálkozásra nem vagy csak korlátozottan alkalmasak.

2. Fakultatívan bármelyik táplálkozási formát tudják folytatni.

3. Inkább az állati táplálkozást folytatják, a zooxanthellák tevékenysége csak kiegészítő jellegű.

Nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről

Hol is élnek ezek, és hogy is van ez. A korallszirt felépítése főleg, ha az egy atoll formában alakul, több részből áll. Van egy külső pereme, ami a mélybe zuhan alá. Itt általában erősebb áramlással találkozunk, valamint a mélyebb rétegekből a hűvösebb táplálékban gazdagabb víz feláramlásával is számolni lehet, ami telis-tele van planktonnal. Itt a plankton vadászat elég sok, sőt elégséges táplálékot ad a korall állatka számára. Lentről felfelé haladva ez a fény megjelenésével párhuzamosan egyre inkább átadja a helyét a zooxanthellás táplálkozásnak. Ha egy korall ág fentebb letörik, az akár mélyebbre is kerülhet, ahol, ha szerencséje van megtapad és él tovább, már ha tud alkalmazkodni.

A szirttetőn, vagy ahhoz közel a peremtől az atoll belseje felé haladva egyre kevesebb lesz a planktoni szervezet. Az áramlás még erős, de a fény is már általában megvan. Itt egyre inkább a zooxanthellás táplálkozásé lesz a főszerep és változatos a fény összetétele.

A szirttető felső része és az atoll belső, sekély területein már planktoni táplálék szempontjából egy sivatagban járunk. Itt sokszor szinte kizárólag a fény az ami elérhető, az viszont a trópusi nap miatt olyan erős, hogy már jelentősen kell ellene védekezni. Itt még éri a korallt a spektrum összes színe, összes árnyalata, a vöröstől az UV-ig.

Na, most a fentiek némi módosulással, de szinte minden korall szirt esetében megtalálhatóak.

A korallállatkák, attól függően, hogy mely területen élnek alakították ki az évmilliók során a saját testfelépítésüket. Azok, amik a külső peremen élnek sokkal inkább tolerálják a különböző fényű helyeket. A szirtperemeken és az atollok belső felén élők pedig, mivel viszonylag alacsony vízréteghez szoktak, sokkal kevésbé. Olyan színszűrő pigmentjeik alakulnak ki, melyek miatt (no és a miatt, hogy az állati táplálkozással nem tudják maguknak fedezni teljes mértékben a szükségletet) a mélyebb vizekben, a spektrum bizonyos részeinek hiánya miatt, egyszerűen hosszabb rövidebb idő alatt éhen halnak. A mélyebb rétegekből származó, ott otthonos korallok pedig éppen fordítva tudnak viselkedni. Pont az okozhat számukra problémát, ha a spektrumból olyan színeket is kapnak (pl. sok vöröset), amit egyébként a természetben nem.

Akváriumainkban szeretnénk a természet egy darabkáját létrehozni, azonban ez nem mindig egyszerű dolog. A technikai nehézségeken túl, sokszor kívánunk olyan fajokat együtt tartani, melyek a természetben lehet, hogy soha nem találhatóak meg együtt egy élőhelyen, egy biotópban. Tartunk mélyebb részekről származó Acrókat, meg a sekély szirtzóna tetejéről valókat egyaránt. Ami viszont jó ez egyiknek, az akár meg is ölheti a másikat.
A továbbiakban egy rövid néhány fajt felölelő részben szeretném bemutatni, hogy mely fajok milyen igénnyel vannak a fény szempontjából.

Akkor a lényeg

6 500 – 12 000 K
Acropora abrotanoides 6 500 – 12 000 K a színétől függően igényli a spektrumot. A zöld változatok a 10 000 – 12 000 K-t, míg a piros, pirosas változatok a 6500 – 10 000 K-es fényt igénylik.

Acropora digitifera piros változata. Itt kell megemlíteni, és ennél fajnál látszik nagyon jól, hogy például a színvédő pigmentek, miért is lényegesek. Itt a különböző színű fajok spektrum szempontjából is igen eltérő igényeket produkálnak. Mindemellett pedig mindegyik erős megvilágítást szeret a maga spektrumában.

Acropora millepora piros. színváltozata sekélyebb vízben él.

10 000 – 12 000 K

Acropora aspera
Acropora clathrata
Acropora cerealis, de csak kisebb fényerő, mivel inkább a zavaros vizet kedveli, igényli a táplálék kiegészítést
Acropora (Isopora) palifera, vízmélységtől függően eltérő skeleton felépítése van. Alacsony erősebb áramlású vízben lapos, míg mélyebb vízben gyengébb áramlásnál elágazó forma
Acropora digitifera kék, változata 10 000 – 12 000 K, míg a lila és zöldes változata 10 000 – 14 000 K fokon él. Erőseb 10 000-hez közeli K fokos megvilágításnál szebb a színe emberi szemmel. Azaz több fényvédő pigmentet tud termelni, míg más színváltozatai itt már szenvednek.
Acropora divaricata rózsaszín
Acropora florida 5-10 m mélységben él
Acropora formosa  5-10 m mélységben él
Acropora gemmifera  5-10 m mélységben él
Acropora gommezi  5-15 m mélységben él
Acropora horrida
Acropora humilis
Acropora Hyacinthus
Acropora insignis 5-15 m mélységben él
Acropora millepora 5-15 m mélységben él
Acropora pulchra 2-12 m mélységben él
Acropora robusta 2-12 m mélységben él
Acropora tenuis 5-15 m mélységben él
Acropora valida 2-12 m mélységben él
Montipora aequituberculata 10-30 m mélységben él
Montipora calicuta 5-15 m mélységben él
Montipora capitta
Montipora capricornis 5-15 m mélységben él
Montipora confusa 5-15 m mélységben él
Montipora crassituberculata 5-15 m mélységben él
Montipora danae 2-12 m mélységben él
Montipora digitata 2-10 m mélységben él
Montipora foliosa 5-15 m mélységben él
Montipora undata 10-30 m mélységben él
Asteropora sp 2-10 m mélységben él
Cyphastrea sp 2-10 m mélységben él
Echinopora lamellosa 2-10 m mélységben él
Hydnophora excesa 5-15 m mélységben él
Merulina ampliata
Pavona cactus
Pocillopora damicornis 5-15 m mélységben él
Pocillopora eydouxy
Pocillopora verrucosa
Porites sp.
Seriatopora caliendrum
Seriatopora hystrix
Stylophora pistillata
Acantastrea lordhowensis
Caulastrea sp.
Euphyllia sp.
Favia sp.
Goniastrea sp
Goniopora sp
Turbinaria sp.
Heliopora caerulea
Lobophyllia sp.
Millepora sp.
Physogyra sp.
Plerogyra sp.
Briareum sp
Capnella sp
Lobophytum
Nephthya sp.
Pachyclavularia
Sarcophyton sp.
Sinularia sp.
Xenia sp.
Discosoma sp
Rhodactis sp.
Ricordea yuma
Entacmea quadricolor

12 000 – 14 000 K
Acropora austera
Acropora batunai tipikusan a korallszirt külső lejtőjén élő faj.
Acropora delsawii szintén egy külső lejtőkön élő faj
Acropora digitifera  plussz táplálást is igénylő, erős fényt kedvelő faj
Acropora divaricata zöld
Acropora efflorescens  5-20 m mélységben él
Acropora fenneri  12 000 K kell neki. 10-30 m mélységben él
Acropora hoeksemai 5-15 m mélyen hidegebb vízben élő faj
Acropora jacquelinae 12 000 K-es fényt szeret 10-30 m mélységben él
Acropora kimbeensis 5-20 m mélységben él
Acropora loiseteae 5-15 m mélységben él

14 000 – 20 000 K
Acropora aculeus
Acropora carduus
Acropora echinata 15-30 m-es mélységet kedveli
Acropora granulosa  15-50 m mélységben él
Acropora speciosa 14 000 K 10-30 m mélységben él
Seriatopora guttatus 15- 50 m mélységben él

20 000 K
Acropora caroliniana 15-50 m mélységben élő egészen világos színű faj.
Acropora elegans 15-50 m mélységben él.
Acropora suharsonoi 15-50 m mélységben él

Összegzés

Fenti fajlistából látszik, hogy igazából a legtöbb tartott faj a 10 000 és 12 000 K fokos fényt igénylők zónájába esik. Mélységtől függően ez az érték vagy inkább a 10 000 Kelvin vagy inkább 12 000 Kelvin irányába tolódik. Ez a sáv tűnik a leginkább megfelelő kompromisszumnak. A sorból, igazából az amúgy is igényes Acroporák térnek el, mivel ezek terjedtek el leginkább és legszélesebben a mélységi skálán a fotoszintézist is végző korallok között. Tehát akik ilyen Acroporákat is akarnak tartani, kell komolyabban elgondolkozni a fény összetételén. Az biztosnak tűnik, hogy az általános lámpa kell, hogy tartalmazzon valamennyi mennyiségű vörös tartományt is.

A gyári lámpák az igényt a spektrum változtatási lehetőségén keresztül próbálják megoldani. Kvázi rábízzák a felhasználóra, hogy azt maga állítsa be. Azonban így ezek az eszközök a nem hozzáértők kezében szerintem több kárt tudnak okozni, mint hasznot, mert, hogy ami az embernek tetszik, még nem biztos, hogy a korallnak is tetszeni fog. Sokan pedig, akik csak “szobadísznek” tartják az akváriumot, az utolsó szempont lesz az, hogy mi a jó a korallnak. Fognak kapni rendesen diszkó villódzást, meg hol pirosat, hol zöldet, ami éppen tetszik a “gazdának”.

A DIY megoldások viszont közelebb tudnak vinni bennünket egy olyan lámpához, mely az akvárium területének akár szegmensekre bontásával, akár a különböző igények egyszerre való kielégítését is lehetővé teszik. A sarkok szélek felé akár egy-egy más magasabb kelvin fok felé való eltolódás lehetőségét is megadják. pl. középen 10 000 Kelvin, majd a szélek felé a több kék alkalmazásával lassan 12-14 000 Kelvin felé tolódhat el a spektrum.
Persze azért ehhez kell egy meghatározott alapterület is.