Mit kell tennünk ha ellenállhatatlan késztetést érzünk az iránt, hogy polipot tartsunk? Nos…Türelmesnek kell lenni…nem kicsit, nagyon…ugyanis kishazánkban nem olyan egyszerű beszerezni. Vannak persze olyan üzletek, akik be tudják hozni, de nagyon ritkán van az, hogy egy listáról az ember rábök és meg is érkezik… A másik szűk keresztmetszet, hogy nagyon nem mindegy, ha megérkezik akkor mit találunk a zacskóban. A fejlábúak közé tartozik a világ egyik legmérgezőbb állata a kékgyűrűs polip (Hapaloclena lunulata és társai) és valami érthetetlen ok folytán, a legtöbb import listán szerepel. Hozzá kell tennem azt is, hogy sok elvetemült van, aki kifejezetten ezt a fajt tartja otthon. A másik probléma, amivel magam is rendszeresen találkozom és külföldi leírásokban is olvastam sorstársaktól, miszerint van néhány bevett megnevezés amivel feltüntetik a listákon őket, aztán találja ki az ember, hogy mégis mi az. Azt is hozzá kell tenni, nagyon nehéz őket fajra pontosan beazonosítani. Van néhány egyértelmű faj, de főleg azoknak akik vadon befogják őket polip, polip. Ahhoz tudnám hasonlítani, ahogy a Kék pettyes (Taeniura lymma) és a Maszkos kék pettyes (Dasyatis khullii) ráját keverik rendszeresen. Kék pettyes, kék pettyes…

Polipéknál általában a következők a megnevezések: Common octopus, reef octopus, Bali octopus, Octopus sp.

Ilyenkor abban lehet reménykedni, hogy ha az ember tudja honnan szállíttat, az sokat segít és imádkozik, hogy csak ne Hapaloclena legyen:). Ha nem az, már félsiker. Az is fontos, hogy alaposan készüljünk fel kis barátunk érkezésére. Mivel igen érzékeny jószágok, jó ha már előre szépen beállítjuk a rendszert amibe érkezni fog. Még így is sajnos bármi történhet és lehet, hogy akár egyszer vagy többször csalódnunk kell, mire megérkezik az áhított jószág.

Tartható fajok

Van néhány “bejáratott” faj, melyeket már nagy sikerrel tartanak külföldön hosszú évek óta.

Octopus bocki

A “törpe” fajok egyik képviselője, a Csendes-óceáni térség sekély korallszirtjei közül.

Octopus aculeatus

Szintén nem túl nagy testmérettel rendelkező faj, az egyik talán leggyakoribb melegvizes polip, melyet beszereznek a befogók. Nagyon élethűen képes bőre cafrangossá tételével utánozni az algacsomókat.

Octopus vulgaris

Maga a közönséges polip, mely a hidegebb vizektől egészen a meleg vizekig elél. Méretét tekintve nagyobb mint a fent említett társai, teste akár a 25 centimétert is elérheti.

Octopus briareus

Karibi szirtlakó polip. A melegvizű korallszirteket kedveli, sziklák közé bújva éli mindennapjait.

Fotó: SueNami 2009/Tonmo

Octopus bimaculoides “bimac”

Közepes termetű, főleg hidegvizes polip, melynek teste két oldalán szemfolt található, amikben egy- egy élénken irizáló kék karikát láthatunk. Előszeretettel tartják otthon, jó természete miatt.

Octopus macropus

Fehér pettyes polip, mely az óceánoktól a kisebb tengerekig megtalálható. Szintén sokan tarják otthon. Annak ellenére, hogy a “tudomány állása szerint” éjszakai életmódot folytat, az én két egyedem nappal is igen aktív tud lenni. Sok viselkedéstudományi kísérlet főszereplői.

Amiket nem ajánlott otthon tartani, ezért, vagy azért…

Hapalochlaena (H. lunulata, H. maculosa, H. fasciata)

Kék gyűrűs polipok csoportja. A világ legmérgezőbb állatai közé tartoznak. Békés állatok, nyugalmi helyzetben okker színben pompáznak, ám ha veszélyben érzik magukat, meneküljön ki merre lát, azonnal kéken kezdenek villódzni, és azonnal haraphatnak is, mely perceken belül végzetes lehet. Ennek ellenére tartják őket többen, úgy vélem mégsem érdemes vele kísérletezni.

Thaumoctopus mimicus

Az Indonéz utánzó polip, melyet a kilencvenes évek elején fedeztek fel. Kis testhez hosszú karok tartoznak, és különlegessége, hogy nem csak színeket, valamint “formákat” képes utánozni, hanem más állatok viselkedését is. Tartásuk igen kényes, elég félénk állatok. Sokszor keverik, egy másik fajjal, a Wunderpus photogenicusszal, amely bár sokban hasonlít, más a színhasználata, valamint más életmódot folytat.

Enteroctopus dofleini – GPO

A Csendes-óceáni óriás, a polipok legnagyobb képviselője, mely akár 2-3-4 méteresre is megnőhet, így a minimum akvárium igénye 3000 liter. Kifejezetten hideg vízben élnek, így a vízmennyiség mellett, hűtésük is igen költséges. A foglalkozást igen nagy mértékben igénylik.

A medence

A medence méreteit tekintve, olyan 230-250 litertől érdemes gondolkozni. Amit nagyon észbe kell tartani és talán szokatlan lehet, hogy ezen állatok akváriumát le KELL fedni!!! Az embernek maximum kiugrik a hala az akváriumból, de ritkán jut messzire…viszont ha nem akarja a reggelt azzal kezdeni, hogy feltúrja a lakást a polipjáért az elsők között oldja meg ezt a kérdést. Az egyik első ilyen állatkerti “szökést” a brightoni akváriumban jegyezték fel 1873-ban, ahol is nem értették, hova tűnnek az egyik medencéből a halak…kiderült, hogy a GPO járt rájuk, és önkiszolgálónak használta a szomszédot.

Tartástechnológia

Azt szokták mondani, ha legalább egy jó SPS medence minőségű vízbe vannak, nagy baj nem lehet, mivel könnyen lesznek hiánybetegek (persze ez nem azt jelenti, hogy meg kell küldeni szegény polipunkat egy teljes balling kúrával, de érdemes odafigyelni).

Hőmérséklet

Hőmérsékletet tekintve a bimac például nagy tűrőképességgel rendelkezik, 17-22 C-ig tartják őket, de egy trópusi fajnál a 22-25 C-ig is felmehet a hőfok.

Sűrűség és pH

Amivel óvatosan kell bánni, az a sűrűség. 33-35 ppt, azaz 1.025 és 1.027 közötti a “tudományos” adat tartásukra, de a legtöbb aktív polip tartó azt valja, hogy az egyik legideálisabb, ha huszonhat ezreléknél lejjebb nem megy a víz sűrűsége. Nagyon érzékenyek a sűrűség változására és könnyen sokkot kapnak, ami végzetes lehet számukra. A “hivatalos” tartástechnológiák, nagyrészt olyan intézmények által lettek összeállítva, akik közvetlen a tengerből nyerik a vizet, így kiemelik, hogy a mesterséges tengervízben macerásabb a tartásuk, pont a különböző nyomelemek esetleges hiánya miatt, ezért említettem, hogy legalább úgy kell velük bánni, mint egy kőkorallos medencével. Ezzel kapcsolatban jelenleg is folynak a kutatások Brightonban, mivel olyat is tapasztaltak, hogy másként fejlődik az állat mesterséges vízben, mint a természetesben.

A pH szint szempontjából a standard értékekek kell kövessük (8-8,4), de vigyázni kell, mert a hirtelen változás is stresszes lehet számukra.

Fémérzékenységek

Természetesen, mint a többi puhatestű, ők is nagyon érzékenyek a fémekre, főleg a rézre és a ónra.

A polipok rendes, de nem túl vízbarát jószágok

Amit az első etetés után tapasztalni fogunk, hogy polipunk nem arról híres, hogy nyom nélkül elfogyasztja táplálékát. Nagy koszt képesek maguk mögött hagyni, ami a víz minőségének szempontjából nem túl szerencsés. Sokkal több ammónia képződik ezáltal a vízben, mint egy sima halas, vagy korallos medencében. Ezért azt mondják, hogy minél jobban oxigenizált vizet tartsunk fent nekik, ezt elsősorban úgy érhetjük el, ha a technikát némileg túlméretezzük. Például, egy számmal nagyobb lehabzót válasszunk ha poliptartásra adjuk fejünket és az aktív szén használatát se hanyagoljuk. Bár érzékeny az ammoniára és a nitritre, meglepő módon, rövidtávon képes megtűrni a nitrátot a vízben. Havonta egy 20-25%-os vízcserét érdemes csinálni, már csak a nyomelemek folyamatos pótlása végett is.

Ha előfordul kispajtásunkkal, hogy betintázik, nem kell pánikba esni nem mérgező, egy kis küblivel vagy pipettával simán el lehet távolítani, ha pedig lefolyik a szűrőházba a lehabzó kicsapja. Ne hagyjuk azért a vízben, ha nem muszáj.

Világítás

A világításon megspórolhatjuk a jó lehabzót, hiszen nem kell nekik túl nagy fény.

Megvan a rendszerünk, áll a medencénk, itt az ideje, hogy berendezzük!

Aljzatnak a korallzúzalék, amit egyébként is használunk tökéletes. Szirtet tekintve több dolgot érdemes figyelembe venni. Először is, hogy mekkora az állatunk. Kis polipnak nem érdemes hatalmas szirteket építeni, mert nagyon el fog bújni. Ha nagyobb, mindenképp érdemes a szirtünket összeragasztani korallragasztóval. Ennek egyszerű oka van. Polipunk szeret rendezkedni. Valamint olvastam tavaly róla, hogy az egyik akváriumban annyira nem tetszett neki a szomszéd, hogy hozzávágott egy követ a medence falához, amivel el is elúsztatta a nézőteret…

Nem kell feltétlenül ragaszkodnunk a kövekhez, lehetünk kreatívak és ezzel is színesebbé tehetjük állatunk mindennapjait. Mire gondolok? Gyerekjátékok, csigaházak, homokozó játék és talán az egyik legváltozatosabb a Duplo!!! Engedje el mindenki a fantáziáját!! Azt kell megnézni, hogy ne legyen rajtuk fém alkatrész, alaposan tisztítsuk le és csak olyanokat használjunk, amiket kisgyerek kezébe, szájába adnánk, tehát nem oldódhat ki belőle káros anyag. Minél sokszínűbb medencét rakunk össze, annál jobban fogja magát állatunk érezni. A Duplonak még nagy előnye, hogy bármikor alakítható, ezzel is gazdagítva polipunk környezetét.

Mikor a polip eszik és nem mi őt! De mit adjunk neki?

Új szintre kell emelnünk mélyhűtőnk tartalmát. A megszokott mysis és artemia itt már nem pálya.

Amiket érdemes beszerezni:

• Kagylóhús
• Rákfarok (koktél garnéla)
• Tintahal

Ha van lehetőségünk beszerezni: hekk, hering, capelin (itt a legjobb ha nyersen be tudjuk szerezni, majd lefagyasztani. Óvakodjunk a konyhakészre vasalt hekkfilétől. Legyen minél inkább hal formája annak amit veszünk.)

Igyekezzünk minél változatosabban etetni, mert hajlamosak egy valamire rászokni.

Adhatunk nekik élő takarmányt is. Garnélát, vagy tarisznyarákot. (Figyeljünk oda, mert ha nem teng túl bennük a vadászösztön, nem biztos, hogy rákapnak azonnal az élőre. Az első polip akivel dolgom volt, hetekig lakott együtt boldogan egy tarisznyarákkal. Időnként megbökdöste, mellé feküdt, de meg nem ette volna)

Azt, hogy mennyit esznek, inkább kitapasztalni kell, mint leírni törvényszerűen. Van mikor naponta megesznek egy egy adagot, van, hogy nem kéri csak másnap. Annyit esznek amennyi jól esik nekik, a maradékot ott hagyják, így egy idő után be lehet határolni, hogy mennyit is adjunk neki. Mindegyik nyolckarú akivel eddig dolgom volt kiszúrt egy helyet magának a dobozában és oda szemetelt.

Így neveld a polipod!

Ha az első sokkon túl vagyunk, hogy nem megesszük, hanem szeretjük és beszereztünk mindent, elkezdhetünk ismerkedni állatunkkal. Az első hetekben próbáljuk meg kiismerni polipunkat. Ne nyúlkájunk hozzá, csipeszről etessük (a kezünk lógjon bele nyugodtan a vízbe, érezze a szagunkat), és figyeljük minden egyes reakcióját. Hogy váltja a színét, mire rezzen össze, hol szeret jobban lenni, mennyire mozog hirtelen, mennyire kíváncsi. Figyeljük meg hirtelen kap-e rá az ételre, vagy inkább lassan fonja körül. Ha már profin képesek vagyunk leprofilozni kis barátunkat és úgy látjuk helyénvalónak, továbbléphetünk egy új szintre. Ha nyugodtabb állattal van dolgunk, tegyük be ujjunkat az akváriumba és várjuk meg, hogy ő nyisson felénk. Nem kell megijedni mikor először hozzánk ér. Nagyon furcsa és semmihez nem hasonlítható érzés. Kicsit erőszakosnak tűnhet ahogy ránktapadnak a kis tapadókorongjai, de ne értsük félre (persze ha mindezt a “dühös” színével teszi, inkább várjunk még kicsit). Ha egy hirtelenebb példánnyal van dolgunk legyünk óvatosak, mert a nagy érdeklődésnek hamar harapás lehet a vége.

Mikor legyünk igazán résen?

Éhesen (Nem mi! Ő), ne álljunk neki takarítani, benyúlkálni! Próbáljuk meg etetés utánra időzíteni. (Ekkor következik be a legtöbb harapás, éhség vagy ijedség miatt) Ha “játszani” szeretnénk vele, kössük össze az evéssel. A mostani két állatomat szépen lassan próbálom rávezetni, hogy egy műanyag süvegből (mikropipetta vég) vegye ki az ételt és szépen lassan szeretném átszoktatni mindenféle formájú üvegcsékre. Az egyiknél eljutottam oda, hogy ha berakom neki a pipettát már belenyúl és keresi benne a halat, alaposan átvizsgálja.

Á propos harapás! Sajnos benne van a pakliban, hogy kis barátunk, vagy bosszút áll az általunk elfogyasztott hősi halált halt társai miatt, vagy csak szimplán alaposan szeretne minket megismerni. A leírt (tartható) fajok közül, ahogy már korábban említettem egyiknek se halálos a mérge, viszont határozottan szeretném felhívni a figyelmet, hogy SOSE tudhatjuk szervezetünk miként reagál. Olvastam olyan esetet, ahol egy és ugyanazon polip harapott meg két embert, az egyik kórházba került a másiknak viszketett két órát és ennyi. Engem is harapott meg kettő, prezentálva a két eshetőséget. Az egyik már vagy tíz perce pihent a kézfejemen, mikor finoman éreztem, hogy karcolgat a csőrével, a másik dühösebben kapta el az ujjam, mikor költöztettem. A kettő között is volt különbség. Az egyik seb viszketett órákig, a másik nem, cserébe fél napig zsibbadt a karom. Nagyon fontos, ha megtörténne a “baj” és picit is furán érezzük magunkat, azonnal forduljunk orvoshoz poli08.jpg

Lényeg a lényeg, ezek az állatok legalább olyan törődést igényelnek, mint egy kutya vagy egy macska. Ha szimplán “díszállatként” tartjuk, könnyen depressziós lesz és szó szerint belepusztul az unalomba. Nagyon tudják kihez, hogy tartoznak. Képesek embereket nem kedvelni, és “ragaszkodni” gazdájukhoz, örülni ápolójuknak. Az olyan helyeken, ahol nagyüzemben űzik a polipológiát, naponta több órát foglalkoznak velük, legyen szó játékról, etetésről, vagy állatorvosi vizsgálatokról.

Remélem alaposan sikerült bemutatnom őket, és többet láttok mostmár bennük, mint egyszerű grill alapanyagot, valamint elnézést a késlekedesért, de nagyon szerettem volna megvárni, hogy húsvér alapanyagból építhessem fel a második részt J

Egy kis érdekesség az előző részhez:

Ilyen egy ligula igazán közelről:

Irodalomjegyzék, hivatkozások, képek forrása:

Google, saját fotók
http://jeb.biologists.org/content/209/19/3697.full
http://tolweb.org/Octopodidae/20194
http://science.howstuffworks.com/zoology/marine-life/octopus.htm
Giant Pacific Octopus Husbandry Manual BIAZA 2011